Elkészítés:

A gulyás a rideg marhatartással kapcsolatos fogalom, a gulya szó marhacsordát jelent. Ezért ha a gulyásról, mint ételről esik szó, a marhahús a természetes és alapvető alapanyag; felnőtt marha, nem növendék, nem borjú. Ma már persze mindenféle húst megfőznek gulyás módra, de a nevében szerepel, hogy miből készült, pl. birkagulyás, sertésgulyás, csirkegulyás stb. Sőt, többféle, vegyes húsok felhasználása sem ritka, pl. fele marha, fele sertés. De nem árt tudni, hogy ´A gulyás´ marhahúsból készül.
Az eredeti ételben a húson és krumplin kívül nem volt más, fűszerezéshez sót és paprikát használtak mindössze. Azóta a gulyás bevonult a háztartásokba, számos változata lett ismert, elfogadott és közkedvelt. A hozzávalók kiegészültek zöldségekkel (alföldi gulyás), tészta is került bele (csipetke, szegedi gulyás) és a környező népek étkezési szokásainek megismerésével kiegészült a fűszerezés is (pl. bors, köménymag).
Itt most az ősi ´recept´ kerül bemutatásra, aki kipróbálja, meg fog döbbenni, mekkora élvezetet tud okozni ezen ősi étel csodálatos, letisztult ízvilága.

A kanálnyi méretre feldarabolt húst (legjobb a marhalábszár) zsír nélkül a kellő mennyiségű (ajánlott feleannyi súlyú, mint a hús) apróra vágott hagymával és vízzel együtt hidegen beleteszik a bográcsba, és a tűz fölé akasztva erős tűzön főzik.
A sót és a paprikát forrás közben teszik hozzá, a paprikát azonban úgy, hogy főzés közben csak a szükségesnek egy részét, a többit pedig annyi krumplival, mint a hús, a főzés befejezése előtt, hogy minél élénkebb piros maradjon.

Az így főtt paprikás húsétel különlegesen ízes, könnyű.
Itt a lé a lényeg, akár hosszú, akár rövid. Nincsen zsír- és pörkölthagyma íze, benne tisztán és üdén egyesül harmóniában a hús, továbbá a friss hagyma és paprika íze. Az ilyen lének nem úszik vastag zsírréteg a tetején, nincs vizesebb ´alja´, és nincs leülepedett ´ruskója´; mindenütt piros, az aljától a tetejéig. Egységes állapotú lé ez, aminek íze, illata mindenek fölött álló.

Megvallom őszintén, hétvégén képtelen voltam ellenállni a kísértésnek, és kicsit megfűszereztem; tettem bele (1,5 kg húshoz, 2 kg krumplihoz, 1 kg hagymához) 2 ek saját készítésű paprikakrémet, fél mk egész köményt, 2 csipet borsot, nomeg 6 középtermetű sárgarépát és 4 fehérrépát, egy marék csipetkét is. Azt gondoltam, most már teljesen elrontottam mindenféle szokványos konyhai ízekkel, olyan lesz, mint a gulyásleves, amit persze egy pillanatra sem nézek le, sőt, imádom, és gyakori fogás kis családom asztalán.
Meg kell mondanom, én egy mázlista vagyok, mert így is pompásan lehetett érezni a kiegyezés korának ízeit, szenzációs volt, abbahagyhatatlan. Egyöntetű volt a vélemény a nők körében, hogy (mivel zsírt, zsiradékot egy cseppet sem tettem bele) könnyű, üde étel. Ennek megfelelően jól megszedtük a tányért, repeta is volt, és úgy jóllaktunk, mint a duda. Annak ellenére, hogy könnyűnek tűnt, nehéznek bizonyult, nem kellett volna úgy nekiesni, még vacsorára is csak egy híg fröccsöt sikerült magamba pumpálnom... :-)